Önellátó tisztálkodási sarok a fürdőszobában

Emlékeztek azokra a jópofa mini bútorokra az óvodából? El nem felejtem, amikor felnőttként látogatást tettem az oviba, amit annakidején látogattam. Minden szék, minden mosdó és szekrény olyan picinek látszott. De még a helységek is kisebbek voltak, mint, ahogy az emlékezetemben őriztem őket. Gyermek szemmel a tér sokkal tágasabbnak tűnik, mint nekünk felnőtteknek. A szobák berendezése magasnak, szinte elérhetetlennek, ahová mindig fel kell nyújtózkodni.

Azt kevesen tudják, hogy a minibútorok használatát egyébként pont Montessori Mária vezette be elsőként. Egy felnőtt világban élünk, ahol a mi méreteinkhez van kialakítva minden. A gyerekek ebben a közegen nehezen fejlődnek, túl nagyok a kihívások ahhoz, hogy akár egyedül megpróbálkozhassanak a tevékenységekkel. Ezt nem olyan nehéz megoldani, mint hinnénk. Már egy egyszerű fellépő, amit a mosdóhoz helyezünk nagy segítség lehet, vagy egy tanulótorony, ami hozzáférést enged a konyhapulthoz. Nálunk a fürdőszoba kicsit felemás állapotban van. Nem lett felújítva a lakásvétel óta, viszont az előző lakók fürdőszoba projektje sem sikerült túl fényesen. Szó ami szó, a mosdónkra még nekünk is eléggé be kell hajolni maga az elhelyezése miatt és amiatt, hogy nagyon rövid a vízcsap. Tehát egy fellépő nem oldotta volna meg a helyzetet, viszont volt egy sarok, amit szabaddá tudtunk tenni ahhoz, hogy elkészítsük L kis mosdóját a tisztálkodó szereivel.

Nem reklám jelleggel, de szeretném megosztani Veletek, honnan szereztük be az egyes komponenseket, hátha más is készül hasonló projekt megvalósítására. Tehát kezdeném is a sort: - Fehér polc - tükör - baglyos vizes ballon - mosdó= tál 3L - szappan adagoló - parafa osztott tál - ikeás, de sajnos már nem látom a kínálatban - fehér lemosható terítő, vagy öntapadó fólia - a bútorhoz rendeltünk lábakat is, hogy idővel magasabbá tudjuk varázsolni :)

Miután mindent beszereztünk, összeraktuk a bútort és a férjem ügyesen kivágta a mosdó helyét. Én egy fehér lemosható terítőt feszítettem a felületre egyszerű átlátszós szalagragasztó segítségével, hogy a nedvesség ne tegyen benne kárt. A rést kivágtam, de kb. 3cm-el szűkebbre hagytam, amit aztán bevagdostam egészen a szélekig, majd behajtottam alulra. Végül csak behelyeztük a tálat, amit minden használat után kiürítünk.

L a jövő héten lesz egy éves, tegnap próbálta ki először a mini tisztálkodó sarkat. Magam is meglepődtem azon, mennyire gyorsan ráérzett a dolgokra. A csapot egyedül meg tudja nyitni, elég volt egyszer megmutatni. A szappant mosolyogva oszlatja szét a markában, alig engedi lemosni :). Előszeretettel pancsol a tálban összegyűlt vízben. Nagyon élvezte azt is, hogy mindezek közben látja is magát a tükörben.Nézheti ahogy a hajkefével fésülködik és fogat mos, pontosabban fogkefét rág :D Természetesen felnőtt közreműködésre nagy szükség van még most az elején, de a cél pontosan az, hogy amikor úgy érzi, hogy készen áll, önellátó lehessen. Hogy szabadon és akadályok nélkül végezhesse ezeket a teljesen hétköznapi tevékenységeket teljesen egyedül.

Mi felnőttek sokszor alábecsüljük mi mindenre képesek, vagy lennének képesek a gyermekek, ha a megfelelő ingerekhez jutnának. Ez nem arról szól, hogy mihamarabb elsajátítsanak valamit, hogy nekünk könnyebb legyen, bár ez mindenképp egy nagy pozitívum a számunkra is, hanem arról, hogy a fejlettségi szintjükhöz mérten kínáljunk fel, mutassunk olyan lehetőségeket, amiben örömüket lelhetik. Hogy mikor van itt a megfelelő idő erre vagy arra az azon múlik most elfogadják-e, szeretnének-e részt venni benne. Ha érdektelenek akkor még nem jött el az idő, érdemes később újra előrukkolni a dologgal. De ha másra nem, arra mindenképp megéri odafigyelni, hogy ha segítséget nyújtunk, akkor azzal ne korlátozzunk. Hasznos lehet például megfigyelni, mi mindenre képes már a gyerkőc és csak abban és csak akkor segíteni, ha azt ő kéri. De még ez esetben is előbb meg lehet próbálni ösztönözni, hogy próbálja meg egyedül, ha eddig még nem tette, vagy a segítség mértékét csökkenteni, például kiveszem a labdát a fotel alól, de nem adom a kezedbe, csak közelebb gurítom, hogy elérd. Miért fontos ez? A motiváció miatt. Ha nincs kihívás, nincs motiváció. Ha mindent amit kérsz megkapsz, nincs motiváció. Ergo nincs fejlődés sem, vagy ha van akkor sokkal komótosabb tempóban zajlik, élettelenül, kiszolgáltatottan.

Van egy fantasztikus Montessori példa erre, ami a valóságban is lezajlott. Egy gyermek a Montessori neveldében a felső polcon szemelt ki magának valamit, az után nyújtózkodott. Mikor meglátta ezt a jelenséget Montessori Mária, odament, hogy levegye, de a gyermek tiltakozni kezdett, azt mondta: Ne vedd le, segíts nekem, hogy magam csinálhassam! Ez egy fontos, koncepcióalkotó pillanat volt.

Hiszen kiderül belőle, hogy a gyerek igenis vágyik a kihívásra. Nem azt kéri, hogy mindent elé tegyünk, a szájába adjunk, hanem mindössze annyit, hogy időnként megfogjuk a kezét, közelebb segítsük a célhoz. Mit tett M.Mária az említett szituációban? Felemelte a gyermeket a földről, hogy elérje a játékot és ő vehesse le saját magának. Ettől kezdve értelmet nyert az is, hogy a bútorok méretén változtatni kell egy olyan közegben, ahol a gyerekeké a fő szerep, azaz bölcsikben, óvodákban, iskolákban. Pontosan ezért tanácsos a gyerekszobát is úgy kialakítani, hogy elérhető magasságban legyenek az egyes eszközök a lurkó számára. Ne kelljen örökké a felnőttnek közreműködni a játékok lepakolásában, majd visszapakolásában.