Nyári polc 15 hónaposnak

     

    Még mindig ámulok azon, milyen hihetetlen látványos fejlődés indult be az egy éves kor betölte után. Az önállóságra való törekvés egyre nyilvánvalóbban mutatkozik és sok Montessori elv, amiről azelőtt  tanultam most kezd igazán kirajzolódni. Ennek fényében igyekszem lépést tartani a gyerekemmel és olyan eszközöket felkínálni a számára, amik segíthetik ezt a haladást. Bár nem győzöm tudatosítani, hogy a legjobb játék valóban a felnőttek utánzása, világuk megismerése, hiszen minden tevékenységben, amibe valamelyest belevonható rendkívül motiváltan kapcsolódik be. Épp ezért egyre fontosabbnak látszik bebiztosítani azokat a gyerekekre méretezett eszközöket, amik segíthetik ezt a kapcsolódást, teszem azt kisseprűt, lapátot, locsolókannát, kosarat a bevásárlásokhoz stb. 

    Ebben a bejegyzésben szeretnék néhány inspiráló ötletet mutatni, milyen játékokkal tevékenykedik a napokban L. Több közülük saját készítésű és sokkal pénztárcabarátabb verzió, mint a készen kaphatók. Mások nem is kimondottan játék eszközök, hanem valami egész más funkciót szolgálnak, mégis tökéletesen megfelelnek arra a célra, amire jelenleg összpontosítunk. Lássuk:

Bebábozódott kukac, avagy pillangó - a lényeg, hogy kicsomagolja a bábból és levetkőztesse - remek finommotorikai meló nem mellesleg ismerkedik a pillangó egyes fejlődési szakaszaival

Ez az egyik legismertebb játék a torony, amin változik a karikák mérete és színe. Kezdetben praktikusabbnak tűnik fejjel lefele felépíteni, könnyebb levenni az egyes karikákat a pici ujjakkal. Segíti a szem-kéz koordináció fejlesztését.

Ez egy illat párosító szett, ami fejleszti a szaglás által szerzett emlékek rögzítését. Ez esetben 3 nyári növényt szaglászunk: menta, rózsa és levendula. A sótartókban ez a három növény található kiszárított állapotban. Így, hogy az üvegcse átlátszó, könnyen rögzül az is, hogy néz ki az adott növény kiszárítva. 3 kép tartozik a 3 illathoz, amit össze kell párosítani. Az üvegcsék alján találhatók az ellenőrző képkockák. A játék úgy működik, hogy a gyerkőc megtippeli, melyik növény illatát érzi és ráteszi az adott képre az üvegcsét. Ez után megfordítja az üvegcsét és leellenőrzi vajon helyesen választott- e. Ez azért hasznos, mert így önállóan is játszhat vele, nincs szükség arra, hogy egy másik személy közreműködjön. Ez a Montessori eszközök esetében egy fontos szempont, azaz, hogy legyen lehetőség az önellenőrzésre.

Párosító formakirakó, ami nemcsak a szem-kéz koordinácót fejleszti, de az egyes fogalmak, tárgyak kapcsolatát is felfedi.

Ez itt egy egyszerű csészeállvány, ebben a kontextusban azonban egy olyan eszköz, ami a függőleges toronytól egy lépéssel előbbre van, azaz egy következő szintet képvisel, hiszen ez esetben a vízszintes rudakra kell felsorakoztatni a kosárban lévő karikákat, ami nagyobb kihívást jelent. Szintén szem-kéz koordinácó fejlesztésre összpontosít.  

Idén nyáron nem jutottunk el a tengerhez így mindenképp be szerettem volna iktatni egy tengeres eszközt. Ez itt egy bonyolultabb párosító játék. A gumival behálózott kosárból kell kihalászni az egyes tárgyakat, majd a szőnyegen szétterített képekhez párosítani őket attól függően mi melyik képen szerepel. A könyv egy kiegészítő segédeszköz. A befőttes üvegbe pedig egy víz alatti kompozícót állítottam össze a nyaralásainkon gyűjött homokból, kagylókból, horgászboltban vásárolt úszókából és kisállatboltban vásárolt akváriumba szánt mű növényzetből. Az összes közül ez a tengeres játék tetszik a legjobban L-nek.

Ez egy saját készítésű formabedobó doboz. Az ilyent általában úgy szerezhetjük be, hogy legalább 4 különböző formát lehet beletenni. Én ezt soknak találtam, legalábbis abból kiindulva, amit L-nél tapasztaltam- küzdött vele és hamar elvitte a kedvét, hogy nem tudta melyiket hova és hogyan tegye. Úgyhogy beszereztem egy kör alakú dobozt, aminek kivágtam a közepén egy nagyobb kört. Ide cserélhető karton lapokat készítettem különböző lyukakkal, amiket tépőzárral lehet a doboz tetejéhez rögzíteni. Mindig csak egy formát lehet belehelyezni, így nincs keveredés és bosszankodás a sikertelenség miatt. A doboz tetejét könnyen le lehet venni, így csak kiborítja a tartalmát, visszacsukja és folytatódhat a játék.

Az eredeti Montessori eszköz, a rózsaszín torony egy modern verzióját láthatjátok. Talán merészség hozzá hasonlítani, de egy közös azért mégis van bennük- tornyot lehet belőle építeni és a kockák mérete mindig 1cm-el csökken. Ennél a verzónál azonban nincs erőteljesen érezhető súlyváltozás, hiszen üreges kartondobozokról van szó, amik ráadásul mintásak is, sőt egymásba is pakolhatók. Ennek ellenére remek eszköz, L szeret ügyködni vele, főleg ki- be pakolászni a dobozokat egymásból és ledönteni anya építményét :) .

Az utolsó két eszköz hasonló elven működik, ezért írok róluk egyszerre. A közös bennük az, hogy egy karikát, vagy golyót kell útnak indítani rajtuk, ami aztán végiggurul a sínen, avagy lemezeken míg a végén földet ér. Az utóbbi képen látható zenélő fa egy nagyon kellemes játék, hiszen csilingelő hangja máris magával ragadja az embert. Vigyázni kell a golyókkal, nehogy szájba vegye a gyerkőc. Ezek az eszközök a szeparációs szorongás ellen is jól működnek, de a gravitációt is jól szemléltetik és izgalmas vizuális élményt nyújtanak.