Mivel játszik egy 6-10 hónapos baba?

  

    Egyszerű feladatnak tűnik játékot választani a gyerkőcnek, hisz a játékboltokban hihetetlen méretű kínálat áll a rendelkezésünkre. Mégis egy kihívás lehet, ha a célunk nem csak annyi, hogy passzívan lefoglaljuk őt néhány percre. Mi van akkor, ha például fejleszteni is szeretnénk, aktivizálni a készségeit, mindemellett szivesen elkerülnénk a műanyagot. Máris szűkítettük a kört, de még így is komoly fejtörést okozhat ez a kérdéskör.

    A 6-10 hónapos kort azért mondanám kihívásnak ebben a dologban, mert a tapasztalatom szerint a babát már sok minden érdekli, de még nem tud velük rendeltetésszerűen manipulálni. Végülis ez nem baj, idővel rájön, hogy egy adott eszközt hogy kell használni. A szülőkben, nagyszülőkben viszont általában meg van az igény arra, hogy megmutassák, mi hogy működik, hogy kell játszani ezzel vagy azzal, hogy mielőbb megtanulja a gyerek, amit akár siettetésnek élhet meg, amitől frusztrált lehet, esetleg elveszti a motivációt, mert mindig elveszik a kezéből a játékot, hogy megmutassák, hogy kell használni.  

    Ez az a fejlettségi fázis, amikor még csak érdeklődik és ismerkedik a tárgyakkal és azok tulajdonságaival. Szóval nem az a cél, hogy például megértse a labdázás lényegét, elég, ha megtapasztalja magát a labdát, milyen a formája, hogy viselkedik ha eldobja, milyen hangot ad ki, milyen íze  van stb. Ha bemegyünk egy terembe, ahol csupa idegen tartózkodik, nem fogunk egyből belecsapni a levesbe és úgy beszélgetni bármelyikükkel, mintha évek óta ismernénk. Bemutatkozunk, kezet fogunk és pár sablonos kérdés után mélyedünk el fokozatosan a témákban, szoros barátságot pedig csak hosszú idő elteltével tudunk kötni. Pont úgy, akár a gyermek, előbb ismerkedik, aztán mélyebbre hatol, mert már megértette a működését, valamint azért, mert a fejlődése szempontjából elérte azt a szintet, amikor képes a tárgyakkal bonyolultabb manipulációkat véghez vinni. 

    Szóval az elsődleges cél az ismerkedés. Mivel? Hát mindennel! De legfőképp azokkal a tárgyakkal, amiket a felnőttek használnak, mert azok olyan valóságosak, nem imitációk, mint a játékok. De nem csak a tárgyakkal fontos megismerkednie, találkoznia kell az emberekkel, családtagokkal, önmagával a tükörben, a háziállatokkal, ételekkel, az otthonával, a külvilággal, különféle helyzetekkel például ha anya kimegy a szobából, az nem jelenti azt, hogy örökre eltűnt stb. Ezt az ismerkedést legefektívebben azzal tudjuk segíteni, ha hagyjuk, hogy nézze azt, ahogy tevékenykedünk, ha belevonjuk bizonyos tevékenységekbe, ha megteremtjük azt a környezetet, ahol biztonságosan ismerkedhet. 

    Nézzünk néhány konkrét élethelyzetet erre:

- száraz ruhák hajtogatása közben a ruhák közé ültetjük, ahol vidáman pakolássza őket ide-oda

- lehetőséget kap a szobák, bútorok biztonságos felfedezésére

- hagyjuk, hogy csipegesse az ételt,  saját kanalat kap a kezébe, miközben etetjük

- lehetőséget kap arra, hogy pohárból igyon

- sétálni visszük, amikor ébren van

- vendégségbe, rokonokhoz, barátokhoz visszük

- hagyjuk, had ismerkedjen egyedül, anélkül, hogy folyton a nyomában lennénk

- elhúzzuk a fürdetésidőt azzal, hogy lehetősége legyen játszani a vízben

- együtt fürdünk

- hozzájárulunk a háziállatokkal való biztonságos kapcsolatteremtéshez

- táncolunk és éneklünk

- paplanokból építünk akadálypályát amiket át kell mászni

- jégkockákkal teli tálban matathat, hogy ismerkedjen a hőérzékeléssel tapintáson keresztül 

- lehetősége van mezítláb tevékenykedni, közlekedni

- bújócska

- festés fólia alá helyezett papírra 

    Bizonyára lehetne folytatni a sort, de most szivesen kitérnék a konkrét eszközökre, amikkel ebben az időszakban körbe lehet venni és garantáltan lefoglalják az érdeklődését, hisz a bejegyzés témája pont ez lenne. 

    Mindenek előtt fontosnak tartom megemlíteni, hogy a tárgyak esetében a Montessori féle nevelésben mindig a természetes anyagokhoz folyamodunk. Tehát, ha van rá mód mellőzzük a műanyagot, helyette pl. a fa, bambusz és textil játékokat részesítjük előnyben. Akadnak persze kivételek, de a törekvés mindig ez. Mindemellett az eszközöket ne úgy képzeljük el, hogy állandó részei a gyerekszoba játékkirakatának. Sokkal inkább egy körforgást képviselnek, amit a szülő moderál. Azaz az eszközök/ játékok rendszeresen cserélődnek általában 1-2 hetente. Nem feltétlenül szükséges minden eszközt minden alkalommal lecserélni. Figyelni kell melyek azok a tárgyak, amikkel szivesen tevékenykedik a gyermek, azokat érdemes megtartani a kínálatban, míg a többit váltogatni. Erről már volt szó, de itt is megjegyzem, hogy az eszközöket olyan helyre érdemes tenni, ahol a gyerkőc egyedül, segítség nélkül eléri és hasznos dolog ezeket láthatóan elkülöníteni egymástól. Tehát nincsenek telezsúfolt polcok. Ez furcsán hathat azoknak, akik nem találkoztak még ezzel a szemlélettel, pedig ez nem egy légből kapott ötlet. Egyrészt számít az, hogy a gyerek számára könnyen értelmezhető legyen az amit lát, tudja, rendszerezni a tárgyait, másrészt így mindennek megvan a maga helye, ahova visszateheti anélkül, hogy közben 15 másik játékot félre kelljen tolnia. Harmadrészt a rendre tanításban is fontos szerepe van ennek, miszerint a gyermek 6 hónapos és 3 éves kor között teszi magáévá a környezetének vizuális képét. Ha rend veszi körül, akkor később ösztönösen rendre fog törekedni. Ha káosz, akkor az lesz számára a természetes, nem fogja érteni, ha hirtelen arra kérjük majd, hogy rakjon rendet a szobájában, hiszen neki ez a rend, ez a természetes. Tehát erre a témakörre is érvényes, hogy addig kell a megfelelő ingerekkel körbevennünk a gyermeket, amíg erre befogadó. Aztán zárul a képzeletbeli ajtó és már csak verejtékes munkával tudjuk megtanítani, mit is értünk a rend alatt. 

    Most pedig végre kitérek arra, mivel tevékenykedett L ebben a 6-10 hónapos intervallumban:

- kincses kosarak- angolul: treasure basket- azért írom angolul is, mert az instagramon erre a hashtagre  rákeresve rengeteg ötletből inspirálódhatunk. Ezek valójában olyan kosarak, amikbe különféle tematika szerint helyezünk el különböző tárgyakat. Az előző bejegyzésemben bemutattam egy ilyen Valentin napi kosarat, de ennél sokkal egyszerűbbekre elég gondolni, főleg pici gyerekek esetében. Én hajlamos vagyok a túlzásokra :-D Szóval lehet pl. kosár konyhai eszközökkel, fürdőszobai kellékekkel, hangszeres kosár, kosár évszak szerint, gyümölcsös kosár, zöldséges kosár, kosár szin alapján, alapanyag alapján, forma alapján, stb. Hasznos odafigyelni arra, hogy különböző érzékszerveket stimuláljanak az egyes tárgyak, amelyeket a kosárba helyeztünk. Személyes tapasztalatunk, hogy vannak tárgyak, amik érdekesek lehetnek, de mivel L mindent a szájába vesz, így meg kellett fontolni belekerüljenek-e a válogatásba. A kérdéses tárgyakat véleményem szerint bele lehet foglalni, de az ilyen tartalmú kosárban csak felügyelet alatt érdemes a kicsinek bogarászni. Vagy ha épp nem tudunk mellette lenni, akkor ezeket kivehetjük belőle. Pedagógus szemmel nézve a kincses kosarak szó szerint kincset érhetnek bármelyik korosztály esetében. Most, hogy megismerkedtem velük, bátran alkalmaznám az óráimon, remek kiegészítője lehet egy-egy tananyagnak biztos vagyok benne, hogy a gyerekek élveznék a munkát velük.

- kincses kosár nehezített hozzáféréssel- ez esetben majdnem ugyanarról van szó, mint a fentiekben. Ez egy tök egyszerű házi megoldás. A kosár peremén pókháló szerűen gumit füzögetünk át és az így keletkezett réseken a gyerkőc ki tudja halászni a kosár tartalmát. Ezek ne legyenek túl nagy tárgyak, inkább olyanok, amiket könnyű megragadnia. pl. kockák, labdák, kisebb figurák, csörgő, rágcsa stb.

- szenzorikus kockák, labdák - kaphatóak mindkét verzióban és a lényegük, hogy az érzékszervekre hassanak. A labdák általában a felületi struktúrájukban különböznek, így a tapintást fejlesztik, a kockák esetében viszont a látás, hallás, tapintás együttesét stimulálják + később építésre is alkalmasak lesznek. 

- szenzorikus szőnyeg - különféle tapintású alapanyagokból varrt szőnyeg, amit akár saját kezüleg is elészíthetünk újrahasznosított textilekből. Én maradék anyagokból varrtam össze egy ilyent. De megfelel az is, ha nincsenek összevarrva, csak egy kosárba helyezve. Aki maximalista, az csak azonos szinből és azonos méretből állítja össze, mivel a Montessori nevelésben a tárgyak mindig csak egy tulajdonságban különböznek. Nekem erre nem volt lehetőségem.

- hangszerek - L minden hangszerért rajong, úgy gondolom ezzel sok baba van így. Leginkább a dob az, amiből sikerélménye van, mert az a kezével tudja ütögetni. De a különböző csörgő hangszereket is kedveli.

- fiókos játék- A fiókok huzogatása egyébként is jól megy már ebben a korban, úgyhogy erre remek eszköz lehet egy saját kis fiókos polc. Van erre hivatalos Montessoris verzió, én készítettem egy sajátot, mert épp volt itthon egy ilyen vintage dekor polcunk, amit úgysem használtunk. A fiókok elejére sárga, piros, kék szinű anyagot ragasztottam és kész is! Hogy meglepetés is legyen benne, mindháromba került egy-egy szinben azonos kocka.

- hógömb- ez egy nagyon kellemes vizuális élmény és bátran nekifoghatunk saját kezüleg elkészíteni. Befőttes üvegből, átlátszó tusfürdős dobozból, Pet flakonból, a lényeg, hogy alaposan lezárjuk és a kicsi ne tudja kinyitni. Víz, glicerin és csillámpor kerül bele. Alaposan összerázzuk és kész is!

- szines tekercs- ez is egy házilag készült eszköz. Egy konyhai törlő gurigára tekertem fel összevarrt színes organza anyagot. Elég valahova felfüggeszteni és a  gyerkőcök garantáltan élvezni fogják az anyag huzogatását, miközben újabb és újabb színek bukkannak elő. Doboba is kerülhet, amiből kikandikálhat a vége úgy, ahogy a papírzsebkendő szokott, a gyerkőc onnan tudja kihúzni a tartalmát.

- könyvek- erről egy külön bejegyzést tervezek, úgyhogy nem szeretném hosszan ecsetelni, ami viszont a lényeg, nálunk a könyvek hatalmas sikernek örvendenek, L mindig nagy lelkesedéssel veszi le őket a polcról, vagy mutat rájuk, hogy lapozzuk együtt. Ezeket is érdemes cserélgetni. A napokban készítettem két olyan filc könyvet, amibe saját képeket helyeztem és ezeket majd cserélgetni is lehet. Elkészítésüket szeretném a következő könyves bejegyzésben megmutatni.  

- alagút- ez egy remek mozgásfejlesztő és szeparációs szorongást leküzdő játék, de leginkább akkor működik, ha mi is részt veszünk a játékban. 

- matatófal, matató kocka- nekünk az utóbbi van, előnye, hogy több hónapig is érdekes lehet a gyermek számára, mivel különböző műveleteket hajthat végre rajtuk, pl. nyitogatás, formába helyezés, görgetés, csavargatás. Az is egy plusz, hogy akár hason fekve és ülve is tevékenykedhet vele.  Mi ebből a kevésbé csicsás, letisztultabb verziót választottuk, a kevesebb néha több elvet betartva. 

- száraz medence- labdás medence, ha úgy tetszik. Ilyenünk még nincs, de már úton vannak a labdák hozzá. A régi mózeskosarat fogjuk medenceképp használni, ebbe kerülnek a labdák. De próbáltuk már szennyes kosárban a tiszta ruhák közé ültetni L-t és nagyon tetszett neki. Egyrészt, hogy pakolászhat benne, másrészt, hogy közben huzogattuk is őt a szőnyegen, amit nagyon izgalmasnak talált.

Kicsit érettebb lehetőségek:

- készségfejlesztő torony leegyszerűsítve- a készségfejlesztő torony egy remek eszköz, de meg kell hozzá érni, hogy a gyermek rájöjjön, hogyan kell felsorakoztatni a lapos hengereket a pálcára. Itt nem is a méret szerinti elrendezésre gondolok, hanem arra, hogy a közepükben pont akkora lyuk található, mint a pálca átmérője, tehát nem könnyű feladat beletalálni a résbe. Ennek az egyszerűbb verziója viszont, ha a hengereket széles karikákra cseréljük, amik ugyan lötyögni fognak a pálcán, de így sokkal könnyebb őket felhelyezni. 

- egyszerű puzzle- kezdetnek elég az egy darabos verzió, ami egy klasszikus formát ábrázol. Ez is egy olyan művelet, amit csak később kezd el megérteni. Addig rágcsálja, dobálja, ismerkedik vele.

- golyó és fadoboz - ez tipikus Montessori eszköz, aminek a lényege, hogy a golyót beledobjuk a doboz tetején lévő résbe, ami aztán az oldalán kigurul. Ez az eszköz fiókos verzióban is beszerezhető, segíti a szeparációs szorongás leküzdését: a golyó eltűnik a résben, de máshol előbukkan. Akár egy cipős dobozból is elkészíthető. 

    Igyekeztem összefoglalni mindazt, amit az elmúlt hónapokban kitapasztaltam a játszás terén. Mint tudjuk a játszás valójában tanulás, ezért nem mindegy mivel tevékenykedünk. A férjem kérdezett meg multkor arról, hogy miért jó például pohárból itatni a gyereket, hisz ráér azt megtanulni később is. Nem kell így itatni, ha nem akar, ha elfordítja a fejét és ellenkezik. De meg lehet adni a lehetőséget arra, hogy ha szeretné, próbálja meg. Ha élvezni fogja, még akkor is, ha a java mellé is megy, azt jelenti, hogy érdemes máskor is pohárból kínálni, mert örömmel tölti el a gyakorlás. Előbb utóbb rájön a technikára is és egyre kevesebb folyik majd mellé, de valójában nem is az a célunk ezzel, hogy mielőbb megtanulja. A pohárból ivást azért sajátítja el, mert élvezi a tanulást és közben rájön a módjára. Ha jobban belegondolunk valahol ez a titka az életnek Minden, amit örömmel végzünk arra motivál, hogy haladjunk, hogy éljünk a lehetőséggel és remek dolog, ha van mellettünk valaki, aki hisz bennünk, biztat, mellettünk áll akkor is, ha még csak a szárnyunkat próbálgatjuk, ahelyett, hogy azt mondaná, hagyd a francba, ne foglalkozz ezzel, még kicsi vagy hozzá, vagy vannak ennél fontosabb dolgok, azokra összpontosíts.